IR-spektroszkópia Az infravörös spektroszkópia (IR) vizsgálataihoz az elektromágneses sugárzás 10 és 12500 cm-1 közé eső részét használja fel. Ebben a tartományban a molekularezgések gerjesztődnek. . Az infravörös spektroszkópia alapulhat az IR sugárzás elnyelésén (abszorpció), visszaverésén (reflexió) és kibocsátásán (emisszió), ezek közül az abszorpciós technikát használják leggyakrabban.    Az IR-tartományt három részre osztják, ezek közül főleg a középső, ún. analitikai infravörös tartományt használják (4000 cm-1- 600 cm-1), ebben találhatók a legtöbb szerves molekula alaprezgései. Fontos, hogy a bizonyos kötésekhez, atomcsoportokhoz ún. karakterisztikus kötési- és csoportfrekvenciákat rendelhetünk, ez azt jelenti, hogy adott rezgés sávja a molekula többi részletétől csak kismértékben függően adott hullámszám körül jelentkezik. Így pl. nagyon jellemző a karbonilcsoport abszorpciós sávja 1700 cm-1-nél.    A közeli infravörös tartományban (12500 cm-1-4000 cm-1) a molekularezgések felhangjai és kombinációi jelentkeznek. Az ebben a tartományban végzett méréseket gyakran mennyiségi analízisre használják, pl. víz-, zsír-, fehérje-tartalom meghatározására    A távoli IR tartományban (600 cm-1 - 10 cm-1) a nehezebb atomok rezgései találhatóak, ez főleg szervetlen és fémorganikus vegyületek tanulmányozásában hasznos.